A biztonságos kerékpáros közlekedés, a bringás futárok hétköznapjai és nehézségei, illetve a 1,5 méteres oldaltávolság kapcsán Kürti Gáborral, a Hajtás Pajtás nevű, lassan 30 éves budapesti biciklis futárszolgálat ügyvezetőjével beszélgettünk.
Másfél méter: Mik a legfontosabb veszélyforrások a futárok életében?
Kürti Gábor: Ha a szabályokat betartják, (általában betartják,) akkor nincs különösebb probléma. A leggyakrabban a holttérből adódik gond. A fiatal futároknak ugyanis, akik még nem vezetnek, nincs jogosítványuk, nem ültek volánnál, autós szemszögből nincs erről tapasztalatuk –arról, hogy hogy lehet olyan helyzet, ahol ők egyszerűen nem látszanak.
MM: Tartanak ezzel kapcsolatban képzéseket futároknak?
KG: Igen, szoktunk. Elmondjuk a legfontosabb biztonsági tudnivalókat, beszélünk arról, hogy vigyázzanak a gyalogosokra, ne biciklizzenek járdán, ezen felül leginkább arra szoktunk fókuszálni, hogy legyenek kedvesek, udvariasak a közlekedés többi résztvevőjével. Ez ugyan túlmutat a KRESZ-en, de valahol mégiscsak nagyon sok minden ezen múlik.
MM: Mennyire jellemzőek a balesetek?
KG: Ritkán fordul elő, és ha mégis, akkor sem súlyosak szerencsére. Csonttörés pár évente előfordul, de az ilyen szórványos eseteket rengeteg kilométerre kell vetíteni, hiszen egy futár 100 km-t is tekerhet egy nap, a cég pedig évi 1 milliót.
MM: Hol tanítják a futárokat ezekre a tudnivalókra?
KG: Futárgyűléseken, irodai plakátjainkon, a Facebook csoportunkban egyaránt. De a legfontosabb, hogy a futáraink rengeteget bicikliznek, emiatt nagy gyakorlatot, hatalmas tudásbázist szereznek az átélt, tapasztalt, látott esetekből. Emiatt szenvednek sokkal kevesebb balesetet, mint aki csak alkalomszerűen veszi elő a bringát.
MM: És mi a helyzet az elsodrásos balesetekkel? Mi a tapasztalat, tartják az oldaltávolságot?
KG: Nem szokott probléma lenni. Ezt megélni inkább ijesztő, mintsem veszélyes. Sokan azért nem bicikliznek, mert elrettentő, amikor egy busz elmegy mellettem 50 centire. De egy futár nem ijed meg, mert tudja, hogy a busz közel megy ugyan, de nem üti el. Persze ha valaki gyakorlatlan, reagálhat rosszul ijedtében, elránthatja a kormányt, padkára futhat. Ám a futárok nem tesznek ilyet – megszokták. Mi azt tanítjuk a futároknak, soha ne a sáv szélén haladjanak, hanem a jobb keréknyomon (ami mindig fényesebb egy kicsit, jól látható az aszfalton). Miért? Mert ha kihúzódnak az út szélére, az autók megpróbálnak (szűken is) elhúzni mellettük. Ha a jobb kerék vonalán mennek, erre esély sincs, hiszen át kellene húzódni a szembe sávba. Így szűk előzés, kis oldaltáv, elsodrás nincs, persze dudálás van. Ez viszont a futárokat nem zavarja.
MM: Hogyan látja a helyét a Hajtás Pajtás a közlekedésbiztonságban?
KG: A futáraink biztonságosan közlekednek, ezzel nincs gond. Az viszont biztos, hogy jelenleg a kerékpározás nem igazán illeszkedik a kialakult közlekedési helyzethez, ami alapvetően autó-orientált. Nem csak a lámpák vannak autókra kihegyezve, de az autósok is elsősorban a többi autósra figyelnek. Igazából a kerékpárosokra nem is kellenének különösebben bonyolult szabályok: ésszel, ésszerűen kellene közlekedni, ez elegendő lenne. Mondok egy példát a józan ész kontra szabályozásra. Az egyirányú utcába hosszú ideig nem mehettek be a kerékpárosok, ha pedig mégis bementek, azzal feldühítették a közvéleményt. Amikor meg már bemehettek, hiszen a szabályozás lehetővé tette, hirtelen világossá vált mindenki számára, hogy ez milyen természetes, ésszerű: a belvárosi utcák azért egyirányúak, mert két autó nem férne el egymás mellett, nem másért. Egy bicikli és egy autó viszont elfér. Akkor miért is ne mehetne be mindkét irányból? Ezt végül sikerült a szabályozásban érvényre juttatni, de ezen kívül is sok korrekcióra lenne szükség a KRESZ-ben. Felesleges pl. a kerékpárút kötelező használata. Sokszor veszélyesebb a tömött kerékpárúton hajtani, mint az autók között, ami egy gyakorlott futárnak egyáltalán nem okoz gondot. Itt is a törvény betűje, nem a szelleme a lényeg sajnos. Van olyan hely Pesten az Állatkertnél, ahol a bicikliút egy darabig a járdán vezet, és ha a kerékpáros az úttesten halad, megbüntetik. Majd egy sarkon egyszercsak megfordul az egész, és az úttesten kell tovább továbbtekerni, nincs tovább kerékpárút, innentől meg már az a szabálytalan, ha a járdán folytatja útját. Ilyen helyzeteket látva a futár egy idő után megy, ahogy tud – persze biztonságosan. Mi azt tanítjuk, hajtsanak úgy, mintha láthatatlanok lennének – mivel sokszor azért nem kapják meg az elsőbbséget, mert az autós tényleg nem látja őket.